Nagy-nyomás puszta

Helyi érték megnevezése: Nagy-nyomás puszta
Helyi érték besorolása: Természeti környezet
Készítette: Nagy Istvánné

 

A Nagy-nyomás a várostól délkeletre, a konyári út két oldalán elterülő határrész. Egykor egy nagy kiterjedésű szikes tó volt, mely a vízrendezésnek, csatornázásoknak esett áldozatul. 

 

A löszhátakkal körbevett szikes puszta, nagy kiterjedésű legelő. Délről, a tépei védett erdős pusztával határos, nagy kiterjedésű vizes élőhely. Ennek része a védett Nagy-nyomás élőhely, amely Derecske településtől mintegy 3 km-re, a konyári út déli oldala mentén található. Ezt a Hortobágyi Nemzeti Park  által kialakított rekonstrukciós területet a pusztarésznek a  Konyári-Kálló vizével történő elárasztásával, a szikes mocsarak megőrzése céljából alakították ki.

 

A jellegzetes szikes tavak általában nagyon sekély (1 méternél sekélyebb) és változó kiterjedésű, lefolyástalan időszakos vagy ingadozó vizes élőhelyek, melyek különböző geológiai üledékrétegeken alakultak ki. Vízkészletüket a felszín alatti víz ásványi anyagokban gazdag feláramlása határozza meg, amely meghaladja a felszíni vízgyűjtőről és a csapadékból származó vízmennyiséget. Ezért a szikes tavak sajátos hidrogeológiai rendszereket képeznek.

 

A szikes Kálló-ér mellett létrejött, belvizek táplálta élőhely a szikesedés tipikus mintázatát mutatja. A vízzel borított területeken társulás alkotó a sziki káka, a vizek száradásakor azonban a só felhalmozódás a növények terjedését tartósan gátolja, így a kopár, vegetációmentes szikes mintázat sok helyen tartósan megmarad. A szikesedés a feltörő talajvíz rossz vízelvezetése miatt jön létre. A sótartalmú belvíz kiszáradva a talajon hagyja a sót, ami csak a só tűrő növényzet fejlődését teszi lehetővé. A sók az esőzések nyomán visszaoldódnak a vízbe és a folyamat tovább erősödik. Ezeken a  szikfoltokon csak só tűrő növények tenyésznek: sziki üröm, vörösnadrág csenkesz, sziksófű, réti peremisz, bárányparéj és májusban szintén a vaksziken nő a kamilla, vagyis az orvosi székfű. 

 

A vidékre korábban jellemző időszakos vízborítású élőhely típus maradványaként, a vizes élőhely élővilága igen gazdag és értékes, a puszta szabadon végigjárható, tájképileg szép. Olyan fokozottan védett madárritkaságok rendszeres fészkelő helye, mint a gulipán és gólyatöcs. Nyári ludak, kis lilék, bíbicek és godák fészkelő- és táplálkozó helye. Tavasszal, amikor a hóolvadás és az esők biztosítják a megfelelő vízállást, számos récefaj fontos gyülekező és vonuló helye. A környéken fészkelő fehér gólyák fontos táplálkozó helye, megszámlálhatatlan mennyiségű békával. A terület az út mellől is jól látható és megfigyelhető.

 

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság által néhány éve elvégzett munkának köszönhetően a tómederben ismét sokhektárnyi egybefüggő vízfelület alakult ki, mely otthonául szolgál számos védett, vonuló állatfajnak. A Derecske melletti Nagy-Nyomás nevű egykori szikes tó vizét hosszú éveken át a rajta áthaladó Pekár-csatorna teljes mértékben elszállította, így a jól kirajzolódó tómeder mindig szárazon állt. Kiszáradt tómeder vált újra vizes élőhellyé. 

 

A szikes tavak természetvédelmi szempontból rendkívül értékesek. Tájvédelmi körzet. Egyre nagyobb az igény az ökoturizmusra, helyi látványosság lehet a szikes tó és élővilága.

Megosztás közösségi oldalakon
cloud Időjárás
Facebook oldalunk
Kiadványaink
YouTube csatorna
Hirdetés