Responsive image


Fejfás temetkezés a 19-20. századi derecskei református temetőkben

Feltöltve: 2016-05-11 13:51:54

Helyi érték megnevezése: Fejfás temetkezés a 19-20. századi derecskei református temetőkben
Helyi érték besorolása: Kulturális örökség
Készítette: Hokné Zákány Marianna

A 19. századtól kb. a 20. század második feléig a derecskei református temetők, sírjelek tekintetében egységes képet mutattak. A katolikusok kereszttel jelölték nyughelyüket, míg a reformátusok fejfát állíttattak. A még kutatható temetők mindegyikében találunk páros és egyedül álló fejfákat. Ezek kivétel nélkül a fatönkös, oszlopos fejfa típusba tartoznak, amelyek a csónak alakú fejfák mellett a másik nagy csoportot alkotják Hajdú-Bihar megyében.

Az oszlopos fejfa készítésre szakosodott mesterember csak néhány volt a faluban. A fatönköt, majdnem természetes állapotában hagyják meg, aminek három oldala egyáltalán nincs megmunkálva. Négyzet, vagy téglalap keresztmetszetűek, és felül kissé lekerekítettek. A fejfát ismerős, vagy rokon udvarán álló akácfából készítették. Az így formára vágott fejfák aztán olyan hozzáértő emberek kezébe kerültek, akik értették az írás, és díszítés vésésének technikáját. A fára nyers állapotban könnyebb volt írni és jobban is látszott a vésés. A kiszáradt fa már túlságosan repedezett volt és sérülékeny. A még fellelhető információk alapján tudjuk, hogy az oszlopos fejfák egységesen feketeszínűek voltak. Ezt korábban egy tojásos festékkel érték el, míg a kutatás idején készültekhez (2010) már zománcfestéket használtak.

A 19. században készültek viszonylag alacsonyak, mivel a fa korhadása miatt fokozatosan lejjebb ásták, vagy a talajszerkezet miatt lejjebb süllyedtek az évtizedek során. A páros fejfák esetében, a férfiak sírjele magasabb és egyes esetekben szélesebb is.

A feliratokon kívül kizárólag az előlap fejrészén megjelenített síkdíszítményekkel találkozunk. A derecskei temetőkben leggyakrabban használt minta a szomorúfűz, ami a Tiszántúli református temetők fejfáin a 20. században a legfontosabb díszítőelem lett. Általában a homlokrész központi dísze, magában áll kísérő motívumok nélkül. A szomorúfűz a szomorúságot bármely más növénynél jobban kifejezi. A fejfákon, kizárólag fűzfa ábrázolással találkozunk. Ezek vésett minták, az íráshoz hasonlóan. Általában gyökér nélkül ábrázolt, többnyire leveles lehajló ágakból álló fák, de találunk levél nélküli és hullámos törzsű változatot is.

A 20. század közepén megjelenő műkő sírkövek térhódítása véget vetett ennek a fejfaállítás hagyományának és rövid időn belül felváltotta az oszlopos fejfákat. Mivel jóval tartósabbak, a fejfák nagy részét a hozzátartozók lecserélték. Azok, amelyeket nem cseréltek le, elvesztették színüket és az írás is, vagy nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem olvasható. Ma már csak nagyon ritkán állíttatnak hagyományos oszlopos fejfát.A derecskei református temetők a több száz évre visszamenőleg kizárólag fatönkös, oszlopos fejfaállításnak köszönhetően, rendkívül szép, egységes képet mutattak. Az 1980-as években, ebben a térségben kutató munkát végző Takács Béla, többek között Derecskét is megemlíti, az egységes fejfa használatból adódó szépsége miatt.

 

Ajánló














Ajánlatunk

Responsive image

Facebook