Responsive image


BÁTORSÁGPRÓBA: INTERJÚ CSERNUS IMRÉVEL

Feltöltve: 2017-02-14 09:16:11

BÁTORSÁGPRÓBA: INTERJÚ CSERNUS IMRÉVEL

 

Őszinte leszek. Dr. Csernus Imre szemébe nézni felér egy bátorságpróbával. Kíméletlenül lecsapott rám, amikor nem voltam következetes, és egyszer - egyetlen egyszer! - nem egyes szám első személyben beszéltem… Gyakran durva, arrogáns stílusa miatt lehet őt utálni, lehet félni tőle, de kíváncsiak rá az emberek, rendre teltházas előadásokat tart. November 23-án járt Derecskén, az interjú az előadás előtt készült. Bevállaltam.

- Több előadásán voltam Debrecenben a Lovardában, figyelemmel kísértem műsorait a tévében. Barátaimmal beszélgetve, tapasztalataim szerint, sokan félnek eljönni az előadásaira, mert provokál, intim dolgokat kérdez. Gondolom, most is ilyen előadásra számíthatunk… Kétszemélyes helyzetben nem könnyebb őszintének lenni?
- Akinek nincs rejtegetnivalója, annak teljesen mindegy, hány ember előtt beszél. Akinek van, az nagyon nem szeretné, hogy ő, vagy a többiek meghallják, ami a valós információ, nem pedig a takargatott.

- Van igény arra, hogy kibeszéljük ezeket a dolgokat és mások problémáiból is tanuljunk. Legtöbbször nők jönnek el az előadásaira. Minket, nőket jobban érdekelnek a párkapcsolati, önbizalommal kapcsolatos kérdések?
- Valószínűleg előbb fogalmazzák meg a hölgyek, hogy valami nem stimmel. Az sem véletlen, hogy az átlagéletkoruk tíz évvel több, mint az uraké. Tehát az urak általában később, vagy akkor fordulnak segítségért, amikor már nagyon nagy a probléma,  a tünet, a betegség. Hogy ez miért alakult így? A pasik megszokták, hogy játsszák az Istent, hogy mindenhatók, hogy erősek, közben nem azok.

- Olvastam A nő és A férfi könyvét, szerintem A nő című könyvében mintha kegyetlenebb lenne. Több múlik rajtunk, nőkön?
- Egyszer eljátszogattam azzal, hogy A nő című könyvben megváltoztattam a nőt férfira, mármint a szavakat felcseréltem. Kegyetlenebb? A csajokra használtam a csicska, a pasikra a puhány csávót. Melyik a kegyetlenebb? A hölgyek általában a megalkuvást várják el a párkapcsolatban. Az urak meg játsszák, hogy minden rendben van. Nézze, viszonylagos, hogy mi a súlyosabb. Megtanultam orvosként, hogy aki hozzám fordul, annak a saját konfliktusa a legnagyobb, és ezt tiszteletben tartom. Nem szoktam mérlegelni. A boldogtalanság egyformán kellemetlenül érinti az urakat is, meg a hölgyeket is.

- Van tipikus női vagy férfi probléma? Vagy nincs különbség?
- Amilyen az önbizalomhiány… És az megvan mind a két nemben.

- A felnőttek és a gyerekek viszonyáról, a neveléssel viszonylag keveset foglalkozik. Milyennek látja a mai szülőket, gyerekeket? Mi a legfontosabb a gyereknevelésben?
- A fiatal generáció jól ráb…tt, mert nincsenek hiteles szüleik. Egyre fiatalabb nőket hallok, hogy rákosak. Ez a pszichoszomatika. A rengeteg elfojtás és hazugság rengeteg tünetet és betegséget generál adott genetikai hajlam esetén. Hogy a hajlam kiben van, hát erről fogalmunk sincs. A konfliktuskezelési mintákat is tanuljuk kétharmad részt, egyharmad részben örököljük.

- Még ha nem is szeretem a szüleim rossz dolgait, megismétlem?
- Nagyon egyszerű. Ha lefotózná egy váratlan helyzetben így profilból az édesanyját, milyen a testtartása, vagy lefotózná önmagát most, rögtön látná, hogy egy jó ideje ugyanazt csinálja, mint az anyja. Nincs különbség. Hiába akarta elkerülni, már rég benne van. A nevelésben legfontosabb a következetesség. A legnagyobb hiba a konfliktusok racionális rendezése, illetve a feszültségek racionális kivásárlása. Általában. Meg a kölyök megvesztegetése. Prostituáltat csinál fiatalon a gyerekből. „Hogyha tanulsz, és ötöst hozol haza, kapsz egy túró rudit!”

- Sokat dicsérjük a gyereket? Többet, mint kellene?
- Azt nem tudom, mennyit dicsérik, inkább azt látom, hogy pozitív szempontból elképesztő sok kinyalás folyik, és a szülők nem tanítják meg az életre a gyereket. Nincs önállóságra, önbizalomra nevelés, és főként nincs meg a fájdalmas konfliktusok kezelése.

- De ha a szülő sem képes kezelni saját konfliktusait, nem tudja erre megtanítani a gyerekét sem.
- Át fogja adni, és sajnos, ugyanerre tanítja meg. Tehát a traumák sokszorozódnak. A hitetlen, a politraumatizáltság hatására kezd felébredni. A hitetlen, aki masszív egóval bír. Meg van győződve racionális szempontból arról, hogy minden rendben van. És bekövetkezik a trauma. A felismerés ott kezdődik, hogy „én okoztam magamnak”. Ezt nagyon nehéz kimondani. Hogy utána tudok-e változtatni, ez egy hoszszú folyamat. Hogyha egyszerű lenne, vagy rövidebb ideig tartana, akkor mi – akik ezzel foglalkozunk - nem pisilnénk ennyire vért, hogy megértessük az emberekkel. Udvarias bólogatás, hogy „persze-persze, mondjad, hülye, mondjad”. Miközben én tudom, hogy nemsokára durva sírás-rívás lesz.

- Úgy gondolom, Ön abban zseniális, hogy azonnal elkapja, ha valaki nem őszinte. Nincs mellébeszélés, maszatolás. Ez a képesség - nyilván a hivatásához előny - tanulható?
- A szülők gyermekeiknek nem tesznek ajánlatot, melyek az őszinteségre vannak fektetve, következményeivel együtt! Nem hagyják a gyereket választani. Mert ha hagyja a gyerek választani, a szülő azt érzi, hogy elindul a gyerek lefelé. Ha a szülő tudja, hogy a gyereknek fájni fog, abban a pillanatban kiemeli a konfliktushelyzetből. Ennek egy nagyon komoly negatív hozadéka lesz. Például az önbecsapás. A személyiség rigid lesz, törékeny. Például gyors mondatokra lassan válaszolnak, hogyha érzelmekről van szó, és abban a pillanatban, ahogy a tempóváltás bekövetkezik, érzem, hogy ott sumákolás van. Én azt gondolom, hogy ez a képesség fejleszthető. Szükséges a figyelem, a teljes koncentráltság.

- Szerintem nagyon jellemző a beszélgetéseinkre, hogy saját hitünket erőltetjük a másikra, véleményt alkotunk. Ez pedig nem igen segíti a másikat abban, hogy megoldja a problémát vagy felismerje önmagában az önáltatást.
- Általában az ilyen fajta kommunikáció nem a másikra való figyelem, hanem a személyes nárcizmus kielégülése. „Nézd, milyen okos vagyok! Nézd, milyen fontosat és okosakat mondok!” Meg se hallom a másikat. Önmagasztalás.

- Az Európa-bajnok női vízilabdacsapat felkészítő stábjának tagja volt. A lányok sorra azt nyilatkozták - miután megnyerték a döntőt -, hogy tudtak egy csapatként működni. Elárulná, hogy dolgozott velük, hogy érték el ezt a sikert? És miért érezzük azt, hogy mostanában nem vagyunk sikeresek csapatsportágakban?
- Azon a versenyen a hölgyek nem bízták el magukat, és lépésről lépésre maximálisan figyeltek. Csak a pillanatra koncentráltak. Az olimpián ezt elfelejtették… A világ nagy tempóban változik. Van, ahol felismerték, hogy az izmok rugalmasságának kialakítását akadályozza a mentális képességek zárkózottsága, amilyenek mi magyarok vagyunk. Sokan még mindig úgy gondolják, hogy a siker csak véletlenszerű, nem tudatos. Van, aki jobban tudja kezelni a sikert. És itt van még a következetes munka fontossága. Tehát elég összetett konfliktus, ami miatt elbukunk.

- Ön orvos és médiaszemélyiség. Rengetegen bíznak önben és szeretik, viszont utálják is. Hogy kezeli ezt?
- Tiszteletben tartom mind a két oldalt. Elfogadom. Megfelelő helyen kezelem. A rajongásnak is megvan egy lelki kompenzációs mechanizmusa, meg a „nem szeretem”-nek is. Mind a kettővel tisztában vagyok.

- Nemrég volt karácsony. Ez a magányos embernek egy depresszív időszak, a családoknak meg stresszes. Hogyan kell túlélni a karácsonyt?
- Erre nem fogok tudni válaszolni. Hogyan lehet túlélni? Túlélni: szarul. Megélni? Fejlett érzelmi intelligenciával. Azok a hölgyek és urak, akik nem fejlesztik az érzelmi intelligenciájukat, azoknak katasztrofális lesz a karácsony. A karácsony valójában egy tömegpszichózis, s a hazugságot kompenzálni kell a családnak nevezett egységekben.

Mile Judit

Forrás: Derecskei Hírek

Fotó: Mile Judit

Hirdetés

Responsive image

Ajánló














Ajánlatunk

Responsive image

Facebook