Responsive image


Nagykerekiben jártam

Feltöltve: 2017-11-24 10:24:46

Nagykerekiben jártam

 

Közel 10 éve hagyomány iskolánkban, hogy a „Referenciaintézményi pályázat” keretében projekthetet szerveznek tanáraink nekünk, hatodikosoknak. Ez az őszi jó gyakorlatunk, amelynek mottója: „Múltunkban a jövőnk”, ebben a tanévben október 09. és 13. között került megrendezésre.

A projekthét azt jelenti, hogy egy héten keresztül minden órán, minden tantárgyból Bocskai fejedelemről és koráról tanulunk.

Így matematikaórán régi mértékegységeket maira váltottunk, gyertyából pecsétet készítettünk. Magyar órán Bocskai újságot szerkesztettünk. Angolon tablót állítottunk össze, mint ahogy történelemórán is. Természetismeret órán megtapasztaltuk, hogy a korabeli hajdúk hogyan szereztek élelmet a csaták alatt. Infón a Nagykereki várról kellett a Paint programban képet készíteni. Alkotásainkat kiállították az iskola folyosóján.    

Még a Bocskai projekt elején – ami egy hangulatos megnyitóval indult, korabeli zenével és tájékoztatóval- bejelentették, hogy az egész hatodik évfolyam elutazik a híres-neves Bocskai-várba.

El is mentünk oda, de nem is akárhogyan, hanem vonattal. Ez különleges élmény volt számomra, mert nem mindennap utazhatok vonattal.

Azt sem tudtam, hogy Nagykereki ennyire közel van a magyar-román határhoz.

A Bocskai-vár nagyon sok célt szolgál: van itt könyvtár, színházterem, és még múzeum is. Legelőször mindenki a színházterembe ment, mert a „vár dolgozói”, egy bemutatót tartottak nekünk.

A beosztás szerint mi, a 6. d-sek a színházteremben maradtunk. Ott sok fegyvert és eszközt lehetett látni. Ezen kívül felpróbálhattunk egy hajdújelmezt, és addig senki sem mehetett ki a helyiségből, amíg ki nem próbálta a madártollal való írást.

A következő állomáson memória kártyáztunk és kirakóztunk. Majd a múzeumba mentünk, ahol Bocskai életéről és a fejedelem korában készült fegyverekről tartottak interaktív kiállítást.

Azután elindultunk az információ-terembe, ahol pajzsokat rajzoltunk, utána benéztünk a könyvtárba, ahol kvíz feladat várt ránk. Majd koszorúztunk és rohantunk, hogy le ne késsük a vonatot.

Szerencsére, a masiniszta megvárt mindenkit, így időben hazaértünk.

Élmény dús, gazdag kiránduláson vehettünk részt.

 

Nyulas Eleonóra 6. d

Fotók: Magánarchívum

Étlap


Ajánló














Ajánlatunk

Responsive image

Facebook