Székelykeresztúr

Székelykeresztúr története
 

Székelykeresztúr az Erdélyi medence keleti szélén, a Küküllő menti dombvidék peremén, a Nagyküküllőbe ömlő Gagy - vize és a Szőke - Nyikó által kialakított hordalékkúpon, 390 méter tengerszintfeletti magasságban fekszik. A mai kisvárost három település Keresztúrfalva, Keresztúr város és Timafalva 1884-be történt egybeolvadása hozta létre. Ehhez csatlakoztak a jelen korban (1926) Fiátfalva, majd (2004) Betfalva.
 

Névadójuk a Szent Kereszt (Santa Croce). Annak középkorban szokásos urazása  Domine Croce, Kereszt Úr szolgáltatta a helységnevet. Alátámasztja ezt a Római Katolikus Plébániatemplom védőszentje is, a Szent Kereszt. Ugyanakkor a helység fölé magasodó "Jézuskiáltó" és a rajta álló kereszt is a város nevével van összefüggésben. A "székely" előnevet elsőként egy 1548-ban keltezett irat tartalmazta.
 

1395 – ben Zsigmond Király moldvai hadjáratakor több oklevelet keltezett itt. 1459 – ben már mezőváros volt, ezt a rangját egészen 1886 – ig megőrizte. A Gyárfás udvarházban töltötte a segesvári csata előtti utolsó éjszakát 1849. július 30 – án Petőfi Sándor, az emléktáblát 1928 – ban avatták. A timafalvi temetőben a költőnek „legendai sírja” áll. 1910 – ben a településnek 3886 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott. 1956 óta ismét város. 2002 – ben 9672 lakosából 9201 magyar, 220 román, 239 cigány és 12 német lakost számoltak.
 

Derecske és Székelykeresztúr testvérvárosi kapcsolata
 

Derecske és Székelykeresztúr abban a meggyőződésben kötött testvérvárosi megállapodást, hogy a két település közti kapcsolat hozzájárul közös nemzeti értékeinek ápolásához, a városok és polgáraik közötti barátságok fenntartásához, új kapcsolatok létrehozásához, valamint olyan hidak építéséhez, amelyek összekötik a magyarországi és a határon túli magyarokat.
 

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk napján (2004. május 01.) írta alá ünnepélyes keretek közt Benyovszki Lajos Székelykeresztúr és Csató István Derecske polgármestere a két város közötti együttműködési megállapodást.
 

A testvérvárosi kapcsolat nem volt előzmény nélküli, hiszen a 70 – es években élénk sport – és baráti kapcsolatok voltak derecskei és keresztúri családok között. 2004-ben Székelykeresztúron a Bocskai István Általános Iskola fúvószenekara és a keresztúri polgári fúvószenekar között jött létre megállapodás.
 

2007. április közepén a Derecskei Szivárvány Hagyományőrző Egyesület hatodik alkalommal rendezte meg Derecskén a néptáncosok baráti találkozóját, amelyre a környező települések néptánccsoportjain kívül határon túli táncosok is érkeztek a Felvidékről és Erdélyből. A fesztivál elsődleges célja az együvé tartozás kifejezése közös nyelvünkön, a magyar népi kultúrán, a magyar néptáncon, a magyar népzenén és népdalokon keresztül.
 

Mikepércs és Derecske 2007 – ben látta először vendégül testvérvárosait: Galambfalvát és Székelykeresztúrt. Akkor Mikepércs vállalta a házigazda szerepét. 2009 – ben, az immár harmadik alkalommal megtartott hagyományőrző rendezvénynek Derecske városa volt a házigazdája. A cél nemcsak a kihalóban lévő disznótoros hagyományok felelevenítése volt, hanem a határon innen és túl élő magyarok testvéri közösségének megerősítése, a közös kulturális örökség ápolása.
 

Látnivalók
 

• Római katolikus templom 15. századi gótikus stílusú, szentélyén 1458-as évszám áll, de ekkor valószínűleg csak a korábbi, 12. századi templomot építették át. Az 1904-es átépítéskor a 12. századi templomból származó freskótöredékeket találtak. Tornya 1779 és 1821 között épült. 1929-ben renoválták és bővítették.

• Unitárius temploma 1781 és 1792-ben épült, gimnáziuma 1793-ban nyílt meg.

• Református temploma 1822 és 1832 között épült, az 1632 és 1644 között épített korábbi templom helyére, tornyát 1866-ban magasították.

• A Berde Mózes Unitárius Gimnáziumot 1793-ban alapították.

• Orbán Balázs Gimnázium 2011. szeptemberben nyílt meg.

• Ortodox temploma 1938-ban épült.

• A Molnár István Múzeum a térség tájmúzeuma, történeti és néprajzi gyűjteménnyel.

• A várostól délre fekvő Sóskút a város gyógyfürdőtelepe.

• A Gyárfás kúria ahol Petőfi Sándor utolsó estéjét töltötte.