Derecskei hagyományos paraszti tánckultúra

Derecskei hagyományos paraszti tánckultúra

Helyi érték besorolása: Derecskei hagyományos paraszti tánckultúra

Helyi érték besorolása: Kulturális örökség

Készítette: ifj. Szél Gábor

A néptáncra eredeti felhasználói egyszerűen TÁNCként tekintettek. Ez azonban a 20. században gyökeresen megváltozott. Szerencsénkre a Kárpát-medence paraszti tánckultúrájában a hagyományos táncok elhagyásával párhuzamosan megindult egy nagyfokú érdeklődés a falusi ember és annak táncai iránt. Ha mindez nincs, talán nem jön létre a Gyöngyös Bokréta mozgalom sem, és e nélkül ilyen szinten, vagy egyáltalán nem ismerhetnénk Derecske hagyományos tánckincsét.

A Kárpát-medencén belül a Tiszai-dialektust, így az egykori Bihar vármegye és a Hajdúság határán fekvő Derecskét is az új táncstílus térhódítása jellemezte. Emellett elvétve találkozhatunk a régi réteg táncaival (ugrósok, körtáncok, eszközös táncok). 

A Derecskéről jelenleg ismert táncfilmek - közül bár 1 tartalma jelen pillanatban technikai okok miatt nem ismert, - tartalmának jelentős része verbunk, kisebb része lassú és friss csárdás, illetve ezen kívül egyetlen beazonosítatlan érvényességű ugrós filmrészlettel rendelkezünk.

A csárdásról röviden:

A helyi csárdást jelenleg 2 táncfilm, egy szöveges leírás, illetve elbeszélések, leírások és fényképek alapján ismerjük. Reményeink szerint a Varga Gyula féle derecskei táncfilm digitalizálását és megismerését követően többet tudhatunk meg a helyi páros táncokról. A jelenleg ismert anyag a tágabb és szűkebb vidékre is jellemző motívum- és formakinccsel bír (csárdás, forgás esetleg csapással, irányváltás, félforduló). Formáját tekintve páros tánc, melynek páros-kör formája is létezett. A 19-20. század fordulóján a mulatságok legkedveltebb tánctípusa, táncpárja volt.

Érdekesség, hogy elbeszélések alapján sejtjük, hogy valamikor egy a Tiszai-dialektus északibb részein (pl. Ókécske, Bag, Kartal) jellemzőbb, helyi elnevezéssel „meregetős” motívum, motívumcsoport vagy tánctétel is a tánc részét képezhette.

A verbunkról:

A derecskei verbunkot jelenleg 5 táncfilm, illetve számos leírás, fénykép és interjú alapján ismerhetjük. A különböző táncfilmeken összesen 18 adatközlőt láthatunk táncolni, így egy rendkívül gazdag motívumkincsű táncanyaggal van dolgunk.

A verbunk Derecskén eredeti környezetében szólisztikus formában, illetve a vidékre jellemzően csoportos, kötetlen szerkezetű verbunkként jelent meg, ám nem a megszokott szokáskörnyezetben. Funkcióját tekintve eltért a környék körverbunkjaitól, mivel nem tánckezdő csoportos verbunk, és nem is tréfás lakodalmi verbuválás formájában, hanem a lakodalom csúcspontján sorra kerülő menyasszonytánc részeként, heterokinetikus férfi körtáncként jelent meg. Ilyen szempontból a környék csoportos verbunkjai között egyedülálló.

A táncot 2 olyan adatközlőtől is ismerjük, akik kizárólag eredeti közegében sajátították el és használták a táncot. Emellett azonban a rendkívül gazdag, és mai napig feltárásra váró táncanyag fennmaradása részben a Gyöngyös Bokréta mozgalomnak is köszönhető. Ebben az időszakban egyes hagyományőrző együttesek külső személy által rekonstruált, vagy betanított (hamis) táncanyagot vittek színpadra, nem úgy, mint a Derecskei Bokréta tagjai.

Ez köszönhető a Derecskei Dalárdát felkereső Paulini Béla útmutatásának, amelyet követve a derecskei tánccsoport későbbi szólistája, Balogh Károly – valószínűsíthetően társaival – felkereste a település akkori legidősebb korosztályát és a tőlük tanultakkal egészítette ki táncát. Ez a módszer mai szakmai szemmel is a legjobb és legtisztább lehetőség volt, hogy a táncanyag a lehető legeredetibb formájában fennmaradjon. 

Természetesen a bokrétásokra valószínűleg hatott a színpadi gyakorlat is, a budapesti műsorok egyszeri próbáin elhangzó instrukciók, ám mivel biztos tudás volt a birtokukban, a rendezők motivikai szinten valószínűleg nem másították meg a táncot. A tánccsoport szólistája, Balogh Károly táncáról tudjuk, hogy a színpadon töltött évek során egy javarészt kötött táncfolyamattá szilárdult, azonban motivikailag az ő tánca mind közül a leggazdagabb.

A tánccsoport nagy többsége valószínűsíthetően a tőle megtanult, egyszerűbb motívumokból építette fel heterokinetikus, mégis egymáshoz alkalmazkodó táncát. Azonban az 1934-ben készült táncfilmen táncoló bokrétások táncában olyan motívumokat is láthatunk, amelyek Károly táncára nem voltak jellemzőek, és mesterkélt, betanított táncnak sem tűnnek. Ezért úgy gondolom, nagy a valószínűsége, hogy a táncosok nem kizárólag Károlytól tanultak, hanem az általuk ismert és használt helyi táncanyagból merítkeztek.

Meg kell említenem, hogy a 18 adatközlő közül az Ft. 107 számú felvételen szereplő 7 férfi táncát Balogh Károlytól tanulta, azonban tőlük már egy szerkesztett koreográfiát láthatunk. 

A táncfilmeken szereplő adatközlők közül az eddig azonosítottak névsora:

Ábrahám Mária, Dr. Balázs Gyula, Balogh Károly, Bernáth Lajos, Fejes Margit, Mester Sándor, Rácz József, Rimán Imre, Vadász Károly, vitéz Csóré Áron, Zákány Imre.

Derecske egykor élő tánchagyománya ma is jelen van Derecske életében. Békési András 1998-as Derecskei verbunk című koreográfiáján keresztül a derecskei Szivárvány Táncegyüttes egykori és jelenlegi férfitáncosai a repertoár részeként ismerik és használják ezt a táncanyagot, nem csak színpadi előadóként, hanem táncházak keretében is.

A Gönyey Sándor által „a legdíszesebb alföldi verbung”-ként említett táncanyagot többek között a Magyar Állami Népi Együttes egykori vezetője, a Kossuth-díjas, érdemes művész Rábai Miklós is feldolgozta, illetve az ország különböző szólótáncversenyein is gyakran felbukkan a táncanyag (MTA Fjk. 3., jegyzőkönyv. 1934. Gyűjtötte Gönyey Sándor, MTA BTK Zenetudományi Intézet Néptánc Archívum).

Ha a tudományos értelemben vett kultúra fogalomban gondolkodunk, az ember számára a kultúra létkérdés, a fennmaradás eszköze. Mindennek része az ember két keze által létrehozott anyagi környezet, és az ember szellemi termékei is, így a vallás, a tudomány, a művészetek egyaránt, így a tánc is.

Az emberiség tánckultúrája folyamatosan változik, az ember testén létrejönnek értéktelennek, vagy épp értékesebbnek tekintett alkotások. Jelen esetben városunk, Derecske egykori paraszti tánckultúrája révén olyan örökséggel rendelkezik, amit joggal tarthatunk értékes, megőrzésre és továbbadásra méltó művészi teljesítménynek. Úgy gondolom, minden derecskei embernek joga és lehetősége kell, hogy legyen, hogy múltjának ezen részét is megismerhesse. Remélem, hogy az értéktár révén Derecske paraszti tánckultúrájának megismerése is lehetővé válik a város minden polgára számára.

1. ábra: A Derecskei Bokréta tagjai 1934. augusztusában Budapesten

2. ábra: Balogh Károly 1951-ben portája udvarán táncol, Derecskén a Felső-végen (Arany János utca)

3. ábra: Mester Sándor, Balogh Károly és Zákány Imre Molnár Istvánnak táncol 1951-ben